…alsó határ menti szakasza, a pár perc életű kérészek ugyanis megkezdték néhány napig tartó násztáncukat.
A jelenség a Tisza szegvári szakaszán is megfigyelhető volt.
A lárvák a levegőben cikázva keresik pillanatnyi boldogságukat. A jelenség 4-5 napig tart és akkor is csak késő délutántól hajnalig látható.
A tiszavirágzást követően – a peterakás után – a nőstény azonnal elpusztul. De a hímek sem járnak jobban, hiszen a kifejlett kérészek szájszervei visszafejlődnek, így gyakorlatilag éhen halnak.
A folyó halainak többsége ilyenkor fölhúzódik a felszín alá, hiszen terített asztal várja őket; a gardák, balinok itt-ott nagy csobbanással, a vízből magasra kiugorva próbálják elkapni a tiszavirágokat.
A tiszavirág életciklusa:
A megtermékenyített pete lesüllyed a folyó fenékre, a kikelő lárva befúrja magát a meder falába és a víz felé nyitott vájatban él három évig. A lárvák több tíz-százezres példányszámú telepekben találhatók. Három év után ugyanazon nap, ugyanazon órájában előbújnak az üregükből és a víz felszínére emelkednek. A vízből kibúvó lárvák vedlenek, és a belőlük kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik a rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak. A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a petéit, majd követi párja sorsát. A víz felszínét elhalt tiszavirág tetemek ezrei lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt a szemünk előtt játszódik le, mint az átalakulás, a fajfenntartás, az elmúlás és a továbbélés drámai megnyilvánulása.
Ez az állatka egyben a Tisza szimbóluma is, melyet Szegeden szobor is megörökít.
Igaz tehát a kedvelt nóta, hogy: „Temető a Tisza, mikor kivirágzik…”
