Emlékeztek még a Totális Csapás együttesre? Archív lapszemle a Szentesi Élet 20 évvel ezelőtti írásaiból, s meg is ihatjátok hallgathatjátok a „Narancslé koktél”-t.
Az alábbi írás a Szentesi Élet 2000. április 14-i számában jelent meg.
Írta: Olasz Sándor.
Nevet változtatott a Csipsz
Éljen a Totális Csapás!
Furcsa hirdetés invitált az egyik szentesi műintézménybe, április 7-én estére. A meghívás Csipsz-temetésre, illetve Totális Csapás-keresztelőre szólt, egy jó buli kilátásba helyezésével. Szerencsés véletlen folytán épp aznap került a kezembe az egyik multinacionális hanglemezkiadó, a BMG magyar leányvállalatának legújabb katalógusa, amely a várható újdonságok sorában Totális Csapás-lemezről adott hírt. A két információból csak az alábbi interjú végére állt össze a teljes kép.
– Ha jól értem a helyzetet: meghalt a Csipsz együttes, éljen a Totális Csapás!?
Kaczkó György, gitáros: – Igen! Ettõl függetlenül csinálni fogjuk azt a programot is, amit eddig, csak Totális Csapás néven, annak függvényében, hogy milyen lesz az új történet.
– Hogyan lett a Csipszből Totális Csapás?
K. Gy.: – A kiadó dobta fel ezt a nevet, mi pedig rábólintottunk. Felvettünk ugyanis egy lemezanyagot a BMG-nek! Abszolút buli-zenét készítettünk, afféle sörözőst, „Igyunk, cimborák!” jelszóval.
– A kiadó az ősszel készített demo-felvételek alapján figyelt fel rátok?
Mészáros István, dobos: -Tulajdonképpen igen. A két számos demót megküldtük Magyarország majdnem minden kiadójának, amelyek december 13-ig mindannyian nemet mondtak. Hiába volt európai színvonalú produkció! Dorozsmai Péter az album készítésének fele költségét átvállalta volna. Aztán, a „Narancslé koktél” című számunk alapján a BMG felvetette, hogy csináljunk más stílusú zenét. A felvételek Szentesen készültek, Tamáskovits Gyulánál, a Bétafix Stúdióban. Három hetünk volt a lemez elkészítésére. Éjjel-nappal dolgoztunk!
K. Gy.: – Február végén telefonáltak, hogy lehetne tavasszal nagylemez, tudjuk-e vállalni, hogy március 31-ig leadjuk a kész anyagot, és én rábólintottam. Voltak már kész nótáink, de még hatot kellett írni. A stúdió költségét a kiadó állta. A Bétafixben csak az élő dobot nem tudtuk felvenni, minden mást igen.
– Akkor, te pihentél vagy mi történt? – fordultam a csapat dobosához.
M. I.: – Nem, a klaviatúrán ügyeskedtem én is!
K. Gy.: – Megírta a loopokat! Most nem a gyakorlatban kellett püfölnie a dobokat, hanem elméletben. A zenekar személyi összetétele egyébként teljes mértékben megmaradt. Vígh Arnold végül nem szállt be a zenekarba, de annyit köszönhetünk neki, hogy nem is tudjuk megköszönni igazából.
M. I.: – Az ő produkcióját is várják a BMG-nél, mert tudják róla, hogy nagyon jó zenész!
K. Gy.: – A Moulin Rouge-ban volt a lemez sajtótájékoztatója, április 3-án. Mi is felléptünk, bemutattuk a „Whiskys” című dalunkat. Szeretnénk hozzátenni, hogy ez csak egy sztori a számunkra, nem pedig a rabló iránti szimpátiánkat kívántuk dalban kifejezni! Ennek klipjét 9-én, vasárnap forgattuk itt, a Mátyásban, mert a bulizásról, ivászatról fog szólni. Ezt is a kiadó finanszírozza! Ötéves szerződést kaptunk. A reklámhadjárat a kiadó dolga lesz, de szponzorokat magunknak kell keresnünk, ami igen húzós egy induló csapat számára. A bulikat pedig egy erre szakosodott ügynökség szervezi. Diszkókban és haknikon fogunk fellépni, ahol lehet, élőben! Úgy harangozták be a lemezt, hogy mulatós dance-flor zene lesz rajta. A Tekkno-hoz hasonlítottak bennünket, de megmondom előre, disznót, azt nem vágunk!
Olasz Sándor
Az alábbi írás a Szentesi Élet 2000. június 2-i számában jelent meg.
Írta: Olasz Sándor.
Nem „egynótás” a lemezük
Az első Totális Csapás
Egyik szemem nevet, a másik meg kancsal. Felemás érzések töltenek el a szentesi-szegvári fiatalok, a Csipszről átkeresztelt Totális Csapás első lemezének megjelenése kapcsán. Örülök neki, hát persze, hogyne örülnék. Ugyanakkor, legalább annyira féltem is: amilyen nehezen jött, nehogy olyan gyorsan tűnjön el a süllyesztőben! Félreértés ne essék, nem a zeneanyaggal van bajom, hanem a magyar popbiznisszel: a közeggel, amelybe született.
A kis magyar popélet talán még soha nem volt ennyire zavarodott, durva és kiszámíthatatlan, mint manapság. A cél egyértelmű: irány a diszkók! Mindenki ott akar nagy pénzeket keresni, ám hogy milyen stílusú zenével lehet ezt elérni (már ami zenének nevezhető ebben az iparágban), egyeseknek komoly fejtörést okoz. Énekből felmentett, önjelölt „sztárok” hada nyomul a médiumokban. A mérce a Fekete Vonat IQ-ja. A „popmeccsek” annyiban hasonlítanak a magyar focihoz, hogy itt sincs az a teljesítmény, amit ne lehetne alulmúlni, rövid időn belül. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben tehát a „fiaink”: ilyen taposómalomba kell(ene) beállniuk, nekik, akik marketing-ügyekben tapasztalatlanok, hiszen ízig-vérig zenészek! Vajon, miképp tudnak megfelelni az új kihívásnak? El tudják-e majd adni magukat (a szó jó értelmében), és el tudják-e adni az árut: a lemezt? Attól tartok, a végeredmény nem csak rajtuk fog múlni, ám abban biztos vagyok, hogy ami rajtuk múlik, azt megteszik.
Nem mondom, hogy totálisan újat hoztak a nap alá, mégis, olyasmivel tudtak előállni, ami pillanatnyilag a hiányzó színt jelenti a magyar pop-palettán. Ez lenne (ha jól tudom a nevét) a mulatós dance-flor.
Különösen a németeknél divat. Nekik könnyű, akár munkanélküli segélyből is mehetnek dorbézolni Ibizára! Meg is teszik, mért is ne! Otthon aztán kipihenik a mulatozás fáradalmait, és megveszik a kedvenc lemezt, nosztalgiázni. Jó lenne a példát követni, de a magyar átlagpolgár bombabiztos munkahely mellett sem juthat el Ibizáig, legfeljebb az első kocsmáig, hogy megigyon egy sört a barátaival. Ezentúl abban a tudatban teheti mindezt, hogy a hangulatjavító zene már megvan hozzá. A Totális Csapás!
Le kell szögezni: a rockzenére nyitott fülek számára a hangszerelés túl műanyag, de erről a zenekar tehet legkevésbé, a kiadó írta elő. Képzelem, mit szenvedtek szegények, hogy még a gitárszólót is szintivel kellett elnyomni, de megoldották, méghozzá kiválóan! Itt mondom el gyorsan: ez a minősítés nemcsak egyes részfeladatokra, hanem a sok kötöttség ellenére a lemezanyag egészére is igaz! A rádió egyelőre csak „A viszkis”-t futtatja. Hat német gányolta össze, és Kulbert Gyuri írta a magyar szövegét. Lemezre került az egykori Skorpió-sláger, a „Dédapám” is, ám a Totális Csapás igazából egyikre sem szorul rá, ugyanis nem kevesebb, mint nyolc totálisan slágergyanús saját nótát szereztek! Kérdés, mennyire harap majd ezekre a média? Ha nem, akkor sem „egynótás” a lemez! Ezt a körülményt kéretik mérlegelni vásárlási szándék esetén, különös tekintettel a „Züllött éjszaka”, a „Totális csapás” és az „Ez egy jó nap” című dalokra! Ráadásul annyira „félnótás” a lemez, annyi geggel szórták meg a fiúk, hogy a művi primitivizmus helyenként önmaga paródiájába fordul át. (Én pl. épp ezt szeretem benne.) Magára vessen, aki az „eszmei mondanivalót” (amely leginkább a pia körül forog) komolyan veszi!
Amit vállalt a Totális Csapás, azt túlteljesítette. Bízom benne, hogy a kritikusok sem fogják ezt a lemezt disznómód levágni!
Olasz Sándor
